ISTEN HOZTA A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI PLÉBÁNIÁK HONLAPJÁN!

/Története

A mai plébánia története Szt. Gellért püspök működése nyomán indult, 1332-ben már okirat említi létezését. Hunyadi János idején a várossal együtt virágzott, majd a török hódoltság alatt csaknem megsemmisült. 1727-ben szerényen és szegényen lábra állt s azóta folyamatosan létezik.

A templomnak sajátos és különös várostörténeti jelentősége is van: a templom Hódmezővásárhely megmentője. A 18. században helyi és vidéki lázadások miatt királyi parancs elrendelte Hódmezővásárhely lakóinak széttelepítését és a város teljes lerombolását. Ez alól a templom felépítése miatt kapott a város kegyelmet a parancs visszavonásával.

A török hódoltság alatt Hódmezővásárhely missziós területnek számított, utána pedig a mindszenti plébánia filiájának tekintették.

Károlyi Sándor 1727. május 5-én saját kézírásával ellátott végzésével felállíttatta a hódmezővásárhelyi plébániát a katolikusok kérésére és saját akarata alapján. Elrendelte, hogy a plébániai-kápolna céljára a kapitány számára épített házat a város átadja, amit ő majd a város részére kárpótol, a megyei épületből a katolikusok harangját a kapitány házba átvigyék, és legyen külön temetője a katolikus híveknek, amit árkoljanak körül és emeljenek benne keresztet. Még ebben az évben gondoskodott a plébános kinevezéséről is aki Bene György személyében 1727. június 7-én megvalósult.

Károlyi Sándor nagyszerű tette gyakorlatilag új plébánia alapítását jelentette. Jogilag azonban nem új alapítás történt, hanem az ősi már meglévő plébánia újrafelállítása. Az ősi plébániát illetékes hatóság nem szüntette meg soha még ha volt is idő, amikor a város csekély számú katolikus híve miatt nem volt élő közösség.

A kápolna számára oltárterítőt és teljes papi öltözéket maga Károlyi Sándor ajándékozott felesége lelki üdvéért. Gróf Haller Gáborné Károlyi Klára grófnő saját kezével készített templomi ruhákat és egy ezüst kelyhet adományozott, hogy a miséző pap imáiban emlékezzen meg családjáról. A Gordovai Regiment katonái adakozásból keresztelőkutat, szenteltvízhez készletet, örökmécset adományoztak a kápolna javára. Egy névtelen vásárhelyi kőműves fakeresztet készíttetett. Colonellus de Vaha katonatiszt az Oltáriszentség dicsőségére monstranciát, turibulumot és naviculát, Vaha méltóságos asszony pedig ezüstfonállal hímzett miseruhát ajándékozott. A plébános által Missalét és egy új harangot nyert a kápolna. A plébános szerény javadalmazását Károlyi gróf mint kegyúr vállalta magára. A hívek létszáma ebben az időben kb. 200 fő lehetett akik 5000 reformátussal éltek együtt a városban.

Plébániánk élete 1727-ben a kapitány házban berendezett kápolnával indult. Később azonban Bene György plébános és a püspök kérésére Károlyi gróf elhatározta a templom építését is. A templom helyét Török Mihály telkén és szárazmalma helyén jelölték ki, amit a város Károlyi parancsára kárpótolt számára. Aztán az elbontott épületek helyén a gróf vásárhelyi birtokainak igazgatója Széplaky János felügyelete mellett felépült a templom Károlyi költségére. A templom 1731-ben már állott, amit a berendezés elvégzése után 1732-ben szenteltek fel.( Ez a templom a főtér és a mai templom közötti területen a főutca szakaszán helyezkedett el.) A templomépület anyaga vályogfal volt, a teteje nád. Az ablakok száma 6, sekrestyéje volt, de tornya nem. A templomot 1732. február 17-én szentelte fel a Szentháromság tiszteletére Némethy János tiszántúli és kiskunsági főesperes, mindszenti plébános. A főoltáron tabernákulum volt az Oltáriszentség számára és hat gyertyatartó. Az egyik mellékoltárt a gyermekét szoptató Szűz Mária tiszteletére ajánlották. A másik mellékoltárt Nepomuki Szent János és Assisi Szent Ferenc képe díszítette. A templomban volt ambó és gyóntatószék is valamint ötváltozatú orgona. A templom mellett faállványon volt elhelyezve a korábbi két harang Szent Mihály főangyal valamint Szent József és Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelve. A templom műszakilag kifogásolhatóan egy korábbi pince fölé lett építve, falait az esővíz állandóan alámosta így évenként felújításra szorult. Az állandó javítások a hívek türelmét és anyagi erejét túlságosan igénybe vették ezért a plébános egy új templom építését javasolta a püspök számára szilárd anyagból. A mindszenti plébános szerint a templom 1754-ben már közel állt az összedőléshez.

Az új templom építésének előkészülete 1752-ben kezdődött, a teljes épület 1754-re készült el. Az 1732 óta működő egyszerűbb templom jó felszereléssel büszkélkedhetett és jól megfelelt a hívek egyszerű igényeinek. (A hívek létszáma 1745-ben 268 fő volt.) Gróf Althann Károly váci püspök 1745-ben látva a templom helyzetét és az egyházközség szegénységét a vármegye előtt Károlyi Ferenc gróftól kért segítséget.

Ebben az időben vásárhelyen és környékén lázongások törtek ki amelyek Mária Terézia és a katolikusok ellen irányultak. Bernád János plébános közbenjárására a városi tanács Károlyi Ferenc gróf segítségét kérték, akinek felajánlották egy új, műszakilag kifogástalan és elegáns formájú templom építését. Ennek fejében jogilag rögzített oltalmat kértek. Károlyi Ferenc 1752. szeptember 30-án Nagykárolyban kelt levelében oltalmáról biztosította a várost, és teljes vallásszabadságról a reformátusokat. Kifejezte ezen levelében kívánságát arra is hogy a reformátusok és katolikusok ezentúl békességben éljenek. A város vezetői erre megnyugodtak, így nemcsak a templom építésének költségeit vállalták, hanem a plébános rendes fizetését is. Az új templom alapkövét maga Althann püspök tette le még 1752-ben.

1752–53 telén Pető Ferenc lázadást szított a Habsburgok ellen. Ezt leverve Mária Terézia 1753-ban elrendelte Hódmezővásárhely kiürítését, lakóit négy új településre szét kell osztani, házait pedig le kell rombolni. A templom 1754-re már készen állt ezért Mária Terézia visszavonta szigorú ítéletét. Károlyi gróf a katolikusok társadalmi súlyát ekkortájt betelepítéssel is igyekezett növelni.

Károlyi Ferenc új, tágas, toronnyal ellátott, szilárd anyagból készült templomot építtetett. Az új templom 1756-ban használható állapotba került, amit a gróf jelenlétében a Szentháromság tiszteletére szenteltek fel a reformátusok megelégedésére. A templom teljes hossza 36 m, ebből a hajó hossza 25,5 m, szélessége 11,5 m., magassága 12 m. A torony magassága 24 m. A két sekrestye alapterülete 6,5 × 5,5 m. A templom nemes egyszerűséggel barokk stílusban épült. A templom bejárata fölött a Károlyi címer látható. Végleges jellegét 1766-ra nyerte el.

A hívek gyarapodása miatt a templomot 1860-ban két oldalhajó hozzáépítésével, 8-8 m-rel kibővítették. A terveket Ybl Miklós készítette, a kivitelezés költségeit gróf Károlyi István mint kegyúr állta. A templom padlózatát ekkor burkolták le kétszínű márványlapokkal s falait belül színesre festették. A padokat Lichtner Gáspár plébános saját költségén készítette.

A főoltár a Szentháromság képpel Imson János pesti művész alkotása volt amely Maulbertsch hatásra enged következtetni. Az eredeti oltárépítményt 1873-ban a bécsi világkiállításon vásárolt ma is látható építményre cserélték ki. (Az eredeti képet 1954-ben helyezték vissza, a Bécsben vásárolt oltár Szűz Máriát ábrázolta.) A két aranyozott szobor Szent Pétert és Szent Pált formálja. A templom számára 1889-ben fából készült mellékoltárt ajándékozott faszoborral Jézus Szíve tiszteletére Fridvalszky Lajos és neje, Kokovay Rozália. 1967-ben alakult ki a szentély mai formája.

A szószék az egyetlen eredeti berendezési darab, amely 1766-ból való barokk remekmű. Anyaga fa, amelyet szintén Imson János pesti művész készített. A baldachinon a 10 parancsolat két kőtáblája és Jézus mint Jó Pásztor kalapban van ábrázolva, belül a Szentlélek galamb képében. Ajtaján az apostolok meghívása látható. A szószék mellvértjén három részben a magvetőről a konkolyhintőről és az aratásról szóló példázat jelenik meg.

Az eredeti templomban - ami ekkor még egyhajós volt, - két mellékoltárt létesítettek 1774-1778 között a Szeplőtelen Fogantatás és Nepomuki Szent János tiszteletére. A mai Szeplőtelen Fogantatás oltár 1903-ban készült a domonkos rendi apácák zárdájának számára, amit 1950-ben hoztak át a templomba.

A keresztút 14 stációja 1890-ből valók.

Templomunknak mindig is volt orgonája. A mai 1826-ból való, amely többször át lett építtetve, utoljára 1941-ben a pécsi Angster céggel.

A szentélyben található színes üvegablakok 1942-ben lettek készítve, Jézus-, illetve Mária Szívét ábrázolják.

A korabeli harangok az I. világháborúban mind megsemmisültek, ezért Cseh András plébános 1927-ben négy új harang beszerzését hirdette meg, így kívánta megünnepelni a plébánia fönnállásának 200-ik évfordulóját. Így gyűjtést szerveztek amiből - és egyéb felajánlásokból - sikerült is négy harangot készíttetni. Az új harangokat Szlezák László harangöntő mester készítette el és 1927. október 7-én szentelték fel. (A második nagyharangot a II. világháború alatt hadicélokra elvitték.)

Irodalom:
Lichtner Gáspár – Gacsári Kiss Sándor: Hódmezővásárhely története katolikus szemmel. Szerk.: Alácsi Ervin János és Pálinkó Máté. Hódmezővásárhely, 2014.

 

 

 

Módosítás dátuma: 2014. július 18.



A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu